2011 - magánélet
Egy évvel ezelőtt úgy kezdem, hogy lezártam egy dolgot magamban, de csöbörből vödörbe estem. Igen, most a vödör tipikus esete áll fent. De már látom ennek is a következményét a csöbröt. Ez egy ördögi kör nálam. Ami a munkában és az életben megy az a magánéletben nem. Egyszerűen nem tudok pozitívan tekinten a jövőmre ilyen szinten. Már a lelkem kihajtottam a szívem odadobtam az ördögnek a pokol legmélyebb bugyraiba, hogy "nesze, ittvan, tied!!!Játsz vele, kínozd, törd össze..." és semmi eredmény. Ugyan azokat a körket futom évek óta. Próbáltam változni, de nem tudok. Ez utóbbi esetben megint reménykedtem hogy ha mindent megteszek, szeretek, ott vagyok ha kell (ha nem) tényleg a szívem nyújtom akkor nyerek és elérem a jutalmamat...egy tündéri leányzót aki szeret, engem, olyannak amilyen vagyok. Nem jött össze. Nem hibáztatom Őt. Magamban keresni a dolgokat, hogy:miért?
Belefáradtam. Egyszerüan azt akarom, hogy jöjjön valaki aki azt mondja így kellesz
és szeretlek. Innentől kezdve semmi gondom bajom nem lenne. Csak a családomért élnék.
Nem tudom mit kell még tennem, miben kell változnom, hogy ez megvalósuljon.
Az évem arról szolt, hogy fent és nagyon lent. Volt 1-2 hét ami maga volt a csoda.
Olyan dolgot kaptam tőle amit még soha életemben senkitől...Aztán hirtelen jött
a pokol. A legmélyebb. De olyan mély, hogy napokig nem tudtam mi van velem.
Padlóra küldött az élet. Fel kellett állnom. Ami ideig óráig sikerül aztán újabb pofon
megint a padlón, aztán megint, megint, megint és mikor már úgy vagyok vele, hogy nem
nem kelek fel, mégis felállok. Nem tudom mi ad erőt, de ilyenkor megindulok mint egy felbőszült bika, de aztán megint jön egy nagyob berősebb és padlóra küld.
31-éves lettem én nem meglepetés-e költemény...miben reménykedjek, nem tudom.
Mikor már bármit tesz az ember semmi sem jó, nem jön össze.
Munka téren is ugyan így voltam évekig, kerestem a helyem évekig mire ide találtam.
Itt is így lenne? Így kell lennie. De mégsem hiszek benne...iszonyat kettőség dúl bennem
Nem tudom rendbe tenni az agyam ezen részét, pedig állítólag ez lenne a megoldás.
Vagy ez nem agyban dől már el, hanem szívben? Mert akkor eleve halott a dolog.
Mindig a szívem után megyek és szerintem ezért vagyok itt.
Nem is folytatom. Szerintem tisztán látszik, hogy valami gond van belül.
Januárban az új munka mellett új körülményeket adott az élet. Egyedül lakom.
Nagyapám kapott egy enyhe agyér görcsöt igy anyumákhoz költöztettük.
Ott él, figyelnek rá. Lekopogom elvan, nincs nagyobb baj. De rengeteg háborút megvívtunk
ezen a szinten is. Csak abban bízom, hogy realizálódik a helyzet és nem lesznek gondok.
Konkrétumot nem írok, mert ezekről nem beszélek, elrejtem mélyen magamban. Tán két ember ha tud ezekről...ők sem mindent.
Az egyedüli élet megy, főzök, mosok, takarítok. Nincs ezzel gondom. Nyáron
a lakás átesett egy kis felújításon. Testre szabtam, szerintem jó lett.
Azt csinálok amit akarok és akkor amikor szeretném. Okosan beosztva a pénzt
a gépemet is tudtam fejleszteni és TV-t is vettem. Szépen lassan lecserélem
azokat a dolgokat amik kiszolgálták az idejüket.
Csak ez a rohadt esti magány ami ki tud csinálni. Hétvégente átjönnek
a barátaim. De attól még 6 estém magányos. Sokan mondják, hogy irigyelnek.
Hát én nem irigylem magam...Egy valamiben kell nagyon elszánnom magam, az pedig az edzés. Tudom ha rendszeresen járnék nem agyalnék ennyit és jót tenne testemnek,lelkemnek. Így fogok tenni!!!
Szóval eltelt egy év. Szívem tele érzelemmel amit ki kell üznöm megint, mert szeretek...feleslegesen. Mit kérek a jövő évtől?! Ennek ellenére is azt írom maradjon minden így és jöjjön valaki aki...de ezt már leírtam fentebb.
Végezetül jöjjön kedvenc idézetem, amelynek pár sora már tetoválásként itt van a bal alkaromon.
"Mondok neked valamit, amit már úgyis tudsz.A világ nem csak napsütés meg szivárvány.Ez egy aljas, undorító hely.És nem érdekel, milyen kemény vagy,térdre fog kényszeríteni,és ott is ragadsz, ha hagyod magad.Se te, se én nem tudunk olyan keményen ütni, mint az élet.Nem lényeges, milyen keményen ütsz.Hanem mekkora pofonokat viselsz el, és mégy tovább előre. Mennyit bírsz ki, és menni tovább előre. Így kell győzni. Ha tudod, hogy mit érsz, kérd meg az árát, de a pofonokat is el kell fogadni, nem ujjal mutogatni,hogy emiatt vagy amiatt az ember miatt nem érted el azt, amit akartál. A gyávák teszik azt, és te nem vagy az. Te jobb vagy annál."
Mindenkinek azt kívánom sikerüljenek szíve vágyai 2012-ben, a többit meg már alakul majd.