Nehéz megfogni, mert mások a prioritások tényleg, ha más a beállítottság, így eleve a rálátás és előtérben lévő a műszaki nézőpont, mindez a ráhúzható hipszterkedés vádja/vágya nélkül. Olyan is van, hogy mindez nosztalgiával keveredik és fűti a lelket a tudat, a robosztus, minőségi(nek eladott) jelen esetben billentyűzet, tele fémmel. Tekintve, hogy szentimentális lények vagyunk, ami a kereskedelem területén van, hogy a hipszterségben ölt testet, szóval akármilyen formában is, de ez is részünk, de része egyben a piacnak is, hajszálnyi különbségek választják el a marketing adta önbecsapást az egészséges kielégüléstől, tényleges saját céloktól. Előbbivel be vagy húzva a csőbe, utóbbival meg azért nincs semmi baj, mert a nap végén számodra kell, hogy szép legyen és súrlódásmentesen járó, nem más fog gépelni helyetted. A közép-felsőkategória valóban majdnem teljesen mentes a gyermekbetegségektől, legyen az egér, de akad, akinek ez már - és ezen a ponton jó a szembeállításod - már vinyl kategóriába esik, vagyis a tényleges előnyök mezején lépked vele. Más meg azt mondja rá, hogy ugyanaz az élmény érte a belépő szintűvel is, minden más plusz kidobott forint, azon az áron igazán vehetett volna még plusz 2 ugyanolyat a család többi tagjának, ami nem is biztos, hogy jó ötlet lett volna, lásd az egész téma.
Ami ténylegesség szintén szubjektív tehát megérkeztünk a kiindulóponthoz. Sarkos nyelvek szerint csak vastüdőre van szüksége az emberiségnek technika terén, szóval bár az arányt az 5-tel szerintem jól eltaláltad, de eleve az arány fogalmának behozása, annak latolgatása is nézőpont kérdése. Vannak területek, amiket nehéz megkommunikálni, legyen az számtech vagy zenélő komponens, de autók terén is van van lehetőség szépen a hosszanti ütköztetésekre. Fontos látni, hogy ezek a témakörök és hardverei nem az antikrisztus megtestesülései és nem is feltétlenül az elveszettségéi, ezek csak hordozói a bensőbb, lényegi énnek, kibuktatják azt, segítik az önfelfedezést, vagy akár a másik embertárs megismerését - nem dagályos pátosznak szánom ezt, de tényleg tudnak sarokpontok, ütközőpontok lenni. Nem jó, ha konfliktusba fordul, hacsak lehet, ne szennyeződjön a megtalált, jó kis élvezet. Az ilyen, eltérő világok találkoztatási kísérletei ritkán nem energiarablók. Ha bele is tudod vonni a másikat, abban már eleve megvolt a hajlam vagy nagyon szeret, csak nem tudott erről az önmagáról, önmaga önkioltó imposztoraként vegetált addigi élete során, akkor meg már hadd szabaduljon fel az istenadta. Mint a Világok Harcában az előre elhelyezett, majd kockakővel beborított, gonosz fémlátogatók. Ha ezek fel- és kiszabadulnak aktivizálódik a férfi technikai hobbiösztöne (barátnők kedvenc eseménye). Látod, ezt a vetületét vizsgálva is előjön a jó vagy rossz dilemmája, ami egy hibás megközelítés. Ha mégis jó értelemben vett fogást keresünk egy kiadásokat is generáló alámerülésben, akkor szerintem az a kulcs, hogy ha tényleg látható, hogy élvezi amit űz emberünk és ismerjük, valamennyire át is látjuk az érdeklődési hátterét, irányultságát, abból könnyedén levezethető egy logikus kimenet, s az értő engedély égisze alatt immár felszabadultabban játszódhat a felnőtt gyermek. A lényeg, hogy ha értjük a miérteket, a pilléreket, már sem szembenállásként vagy felesleges kiadásként csapódik le, legyen az akár aktívan űzött hobbi vagy egy hétköznapi választásban megjelenő ízlés, elvek, igények összessége, megspóroljuk a konfltikust akár önmagunkon belül is. Egybeeshet divattal is, de ha ránézel a Milyen billentyűzetet vegyek topik szép, kerek hozzászólásaira, nekem a bájos hobbi-mivoltot üzeni az egész atmoszféra, nem pedig üres ide-oda rángatottságot, ami oly' jellemző a mai világ fogyasztóvá tett kis barikáira. Akkor meg már inkább a technikailag is adó, bájos költés, amit még az unoka is nyüstölhet, mint egy generált lufi, aminek jövőre jó, ha az emléke dereng.