Én nem tartom magam egy buta embernek (valószínűleg senki sem tartja annak magát.). De azt hiszem, hogy most hétvégén oszlott csak el a rózsaszín köd, ami eddig nem engedte látszani Valter Attila valódi helyét ebben a mezőnyben, abban a csapatban..
Bár szerintem kicsit minden magyar szurkoló meg volt vezetve. Túl nagy volt az optimizmus, ami a médiából felénk áradt Atival kapcsolatban. És ez neki is, az Eurosport.hu-nak, és az M4 bringás stábjának is köszönhető.
Én borzasztó nagy szurkolója vagyok Atinak. Szerencsére találkoztunk is már párszor. És tök jó fejnek tartom. Találkoztam már az Eurosport teljes bringás stábjával is. Ők is teljesen értelmes, jó fej srácok. Mégis ludas szerintem itt mindenki egy kicsit.
Igen, hatalmas szó, hogy Ati a Visma csapatában teker. A valaha volt legnagyobb nemzetközi bringás sikernek elkönyvelhetjük a férfi mezőnyben. Ez nem is kérdés. Szuper egy ilyen srácnak akár élőben, akár a tévé előtt szurkolni a versenyek alatt. És még is arra jutottam, hogy már-már nem élvezem a versenyeket ha ő is ott van a mezőnyben. És ezen tegnap gondolkodtam el komolyabban.
Arra jutottam, hogy a nézők felé, ezáltal felém is eljutó információk túlontúl optimista képet festenek le Ati helyzetéről. Ezáltal én is fals elvárásokkal ülök le nézni a versenyeket. A vége meg mindig egy kis csalódás. Na meg az, hogy folyamatosan azon rágódok, hogy a csapat miért nem segít neki, ha a Strade-n ő az első ember. Ha a tegnapi barcelonai szakaszon zöld utat kap? Mert én (itt már nem merek többes számot használni, hogy "mi") csak azokat az interjúkat hallom, amiben ő is, és a kommentátorok is méltatják a csapatban betöltött szerepét. Ati is simán olyanokat nyilatkozik néha, mintha ő komolyan számítana azon a roster-en. Az események meg egyre többször azt bizonyítják, és amit be kell látnom nekem is, hogy ő egy közép szintű segítő. Semmi több.
Mert a Visma sosem áll be mögé. Sosem segíti őt. Pedig mi azt az infót kapjuk, hogy "na majd ma lesz Valter nagy napja". Aztán mégsem... És tök fura, mert én azt tartom magamról, hogy tudom reálisan értékelni a dolgokat. Úgy gondolom, hogy nem szokott elvinni a hév. De ebbe a csapdába most én is beleestem. Nem is nehéz ezzel a rengeteg interjúval, podcast-tel. És azzal, hogy a kommentátorok folyamatosan őt tartják a fókuszban. Még akkor is, amikor a csoport végén, a 20. hely körül mászik egy pár száz méterre a céltól található emelkedőt.
És akkor a verseny utáni nyilatkozat megint arról szól, hogy minden rózsás, minden happy. És mennyire fényes a jövő. Mennyire jobb lesz a forma. Igen, ez mind szép és jó. Csak dekódolni kell azt, hogy a forma arra lesz fordítva, hogy segítőként szerepeljen a Giro-n Cian és Wout mögött.
Persze én sem azt várom, hogy versenyeket nyerjen. Hanem legyen már meg az első WT szakaszgyőzelem. De egyedül, a csapat nélkül szerintem ez nem fog megvalósulni erőből. Maximum nagyon nagy szerencsével. Mert tegnap is mi volt? "Zöld utat kapott a csapattól a szakaszra". Laikusként azt gondolnám, hogy akkor megpróbálják győzelemhez segíteni most őt. Mert már annyit dolgozott másokért ebben a csapatban. De ez a zöld utat kapsz, az annyit jelentett csak, hogy azt csinálsz amit akarsz. Egyedül, önerőből.
Egyébként durva azt is látni, hogy Ati mennyire magasodik a teljes magyar mezőny fölé mondjuk egy Országos bajnokságon. És ez mit ér a WT mezőnyben. Iszonyat a különbség. És akkor még az ufókat meg sem említem, mert hozzájuk eszem ágában sincs hasonlítani.
Félreértés ne essék, én nem temetem a karrierjét. Csak kicsit más szemmel, más elvárásokkal fogok a szezon további részében tekinteni rá.
„A kerékpározás első szabálya, hogy szenvedned kell, és senki más nem teheti meg helyetted. Semmilyen számítógép vagy edző által kitalált program nem tudja elérni, hogy kevésbé fájjon.”