Az a sok víz ami lefojt a Tiszán...
Tudod, van ez a mondás "Addig sok víz lefolyik még a Tiszán" Azért adtam ezt a címet mert napok óta nem volt bejegyzésem, és egész sok dolog történt velem.
Például be fejeztük a munkát véglegesen, a sírkövezés erre a szezonra leáldozott. Ahogy bejöttek a fagyok és a hó, úgy lett vége a szezonnak hivatalosan is. Haza hordtunk minden szerszámot, és a kapu bezárt. Ahogy egész éven azt fújtam, hogy fejeződjön már ez befelé pont úgy hittem, hogy annyira fog hiányozni mikor befejezem. De nem, egyenlőre nem hiányzik. De ez magamat ismerve tuti, hogy változni fog. Voltam itthon pár napot, befejeztem az Otthont, tetszett jó könyv volt, ahogy ígértem a véleményemet ide is be fogom majd írni. Így meg is lett a kitűzött cél a havi 2-3 könyv. Kettő lett, a Metro 2033 és az Otthon. Most Decemberre kezdtem az a Metro 2034-et ami szintén tetszik eddig. Most volt időm olvasgatni kicsit többet. Azóta voltam egy temetésen is, ez hét Hétfőn. Nagy mamám testvére távozott el, nem hatott meg a dolog, mert annyira nem volt szoros a vele ápolt kapcsolatom. De azért elmentem a temetésre mert illik, meg mert így éreztem helyesnek ezt a dolgot.
El mentem téli munkára, Apósomékhoz járok minden télen csempét rakni, el vagyok ott is, a kezük alá dolgozom, bevágom a lapot, meg keverem a ragasztót, egy szóval segítek. Jó mert nem ülök itthon és hasznosnak is érem magam, na meg persze keresek egy kis pénzt. Ma volt az első napom, ez nem volt hosszú nap, 14:00-ig dolgoztunk mert nem tudtunk tovább, le ragasztottuk a mapguardot a földre, arra fog holnap menni a csempe. Röviden ennyi, több mindent is írhatnék de nem nagy kedvem van most, talán holnap. Ja és amúgy 05:00kor keltem

Semmi sem égeti úgy a szívet, mint az üresség, ha valamit, valakit elvesztünk, mielőtt igazán ráébrednénk, mennyit jelentett nekünk. Mostanában gyakran emelem kupán hiábavaló tósztra, hogy bocsánatot kérjek attól, aki már nem hall engem: Zakra, aki fölébreztette a bátorságomat.