"...régen voltam a neten..." Ezt a gondolat sort inkább nem fejezem be
Személyesebb gondolatok ki írása, 2024.02.21
Fel kell jegyezzem, hogy tudjam mikor kezdtem ebbe is bele.

"-Verte őt a jó isten.
- De Isten nem ver. Jegyezte meg egy másik ember.
-Akkor a sors..."
Ezt egy roma fiatal ember mondta, ismerősömnek. Na már most, ebből ki indulva, miért van az, hogyha kapunk valami rosszat, és önhibánkból csak tetőzzük ezt a rosszat, akkor nem vesszük észre, hogy mi okoztuk.
Lehet, hogy mostoha hozzád az élet, igen lehet, ezt alá írom, van ilyen, ér egy baleset és meg csonkít, vagy akár egyik szeretted meghal. Ezekről nem tehetsz érthető. De ne fogadjunk már mindent el úgy, hogy a jó Isten büntet, felelősek vagyunk az életért és azért ahogyan éljük.
Lehet valaki ki szúrt veled, és ez neked fáj, igen értem. De nem lehet, hogy azért szúrt ki veled mert te tettél valamit ? Ezt miért nem teszi fel magának senki?, nagyon egyszerű kérdés.
Aztán "szegény iszik, mert olyan nehéz élete van" ez a megoldás ?
Gyerekek voltunk, unoka testvéreim szülei ittak, és megfogadták, hogy ők biztosan nem lesznek ilyenek. "Felnőttünk" (ezt a szót nem szeretem, mert igazából sosem fogunk felnőni, csak a test megöregedni) és láss csodát... ugyan olyanok. Azt a sok rosszat és szenvedést amit okoztak nekik szüleik, tovább viszik, hogy miért ? Nem tudom... Ha egyszer lesz rá lehetőségem el beszélgetek velük.

[ Szerkesztve ]

Semmi sem égeti úgy a szívet, mint az üresség, ha valamit, valakit elvesztünk, mielőtt igazán ráébrednénk, mennyit jelentett nekünk. Mostanában gyakran emelem kupán hiábavaló tósztra, hogy bocsánatot kérjek attól, aki már nem hall engem: Zakra, aki fölébreztette a bátorságomat.